Van egy gép Kaliforniában, amelyik naponta több könyvet „olvas el”, mint mi egész életünkben. Csak éppen az ő olvasása úgy néz ki, hogy egy hidraulikus kés lemetszi a kötet gerincét, a lapok átfutnak egy ipari szkenneren, a papír pedig megy a zúzdába. A tartalom megmarad — egy adatközpontban, a könyv maga nem.
Üdvözlünk az AI-korszak talán legfurcsább könyves üzletágában, ahol a nyomtatott könyv egyszerre lett a legértékesebb nyersanyag és eldobható csomagolás.
Miért kellenek a gépeknek éppen a papírkönyvek?
Elsőre logikátlannak tűnik: az internet tele van szöveggel, minek vesződne bárki papírral? A válasz kicsit kínos, és rólunk, emberekről is szól. Az internet ugyanis 2022 óta, a szöveggeneráló AI-ok robbanása óta rohamosan telik meg géppel írt tartalommal. Aki ma a weben gyűjtött szöveggel tanít nyelvi modellt, az részben már más gépek írásait eteti a sajátjával, a szakma ezt hívja adatszennyezésnek, kevésbé elegánsan AI-slopnak.
A 2022 előtt nyomtatott könyv viszont bizonyítottan emberi kéz munkája. Megírta egy szerző, átment szerkesztőn, korrektoron, kiadón, vagyis pontosan az a gondosan megmunkált, tiszta szöveg, amiből a nyelvi modellek a legtöbbet tanulják. A 404 Media oknyomozása szerint az ISBNdb, a világ egyik legnagyobb könyvadatbázisát üzemeltető cég ma már kifejezetten erre az igényre épített szolgáltatást kínál: AI-fejlesztőknek segít egyetlen megrendeléssel ezertől akár egymillió példányig terjedő tételben használt könyvet beszerezni — és diszkréciót is vállal, hogy a vevő kiléte ne derüljön ki.
Hogy miért kell a diszkréció? Mert a cég maga is pontosan tudja, hogyan fest ez kívülről. Saját anyagukban úgy fogalmaznak, hogy egy kétmillió könyvet megsemmisítő AI-vállalat híre „nem vált ki együttérzést”. Hát nem.
A precedens: amikor a bíróság rábólintott a darálásra
A módszer nem szóbeszéd, bírósági iratokból ismerjük, méghozzá az Anthropic (a Claude nevű AI fejlesztője) elleni szerzői jogi perből. A dokumentumok szerint a cég viszonteladóktól vásárolt fel használt könyveket tömegével, majd a gerincük levágása után ipari szkennerekkel digitalizálta, a maradékot pedig megsemmisítette.
Időközben a művelet fedőneve is kiderült. A Washington Post által januárban feldolgozott, feloldott bírósági iratok szerint a program belül „Panama-projekt” néven futott, és a cég saját tervdokumentuma szerint a célja nem volt szerényebb, mint „a világ összes könyvének destruktív szkennelése”, kifejezett utasítással, hogy erről kifelé senki ne beszéljen. A csavar, hogy a beszerzés élére az Anthropic éppen a Google Books egykori partnerségi vezetőjét, Tom Turvey-t igazolta le, azt az embert, aki két évtizeddel korábban a könyvdigitalizálás úttörő (és már akkor is perekkel kísért) projektjét építette, csak ott a szkennelés után a könyvek megmaradtak. A cég több tízmillió dollárt költött a felvásárlásra, többek között a Better World Books és a World of Books készleteiből; egy beszállítói ajánlat fél- és kétmillió kötet közötti mennyiség hat hónap alatti feldolgozásával számolt.
És most jön a rész, amitől minden kiadói ember szemöldöke a plafonra szalad: ez az eljárás az amerikai jog szerint jogszerű. Két jogelv találkozásán múlik. Az első a „first-sale” doktrína: ha egy példányt megvettél, azzal a saját példányoddal azt teszel, amit akarsz, el is ajándékozhatod, szét is vághatod. A második a fair use: William Alsup bíró 2025. júniusi ítélete szerint a jogszerűen megvásárolt kötetek digitalizálása és a nyelvi modell tanítására való felhasználása „átalakító” jellegű, tehát megengedett. Fontos az árnyalat: nem a megsemmisítést áldotta meg a bíróság, hanem a megvett példány átalakítását, a zúzda csak a folyamat mellékterméke. Az eredmény szempontjából persze ez a könyvnek édesmindegy.
(És hogy az európai jog mit szól ehhez? Más a logikája, az uniós szöveg- és adatbányászati szabályok és az AI Act átláthatósági követelményei szigorúbb pályát jelölnek ki. Erről a sorozat korábbi, EU-s jelölési szabályokról szóló részében írtunk bővebben.)
Az antikvárius dilemmája
A jelenség már a könyvpiac hétköznapjaiban is érződik. Egy amerikai kereskedő arról számolt be a 404 Mediának, hogy tavasszal a heti legfeljebb húsz eladott kötete hirtelen több százra ugrott. A vásárlási minta alapján (találomra összeválogatott, de kivétel nélkül ISBN-számos kötetek) szinte biztos benne, hogy AI-laborok állnak a rendelések mögött. És itt jön a csavar: az ő polcain ritka, régóta nem újranyomott kiadások sorakoznak. Vagyis könnyen lehet, hogy egy-egy mű utolsó fellelhető példányai tűnnek el a darálóban.
A kereskedő érzései vegyesek, és ezt érdemes komolyan venni, mert őszinte. Örül a bevételnek, örül, hogy az évek óta beragadt készlet végre gazdára talál. Csak éppen a „gazda” ez esetben egy szkennersor.
És a minta már Európában is nevekkel jelentkezik. A haarlemi De Vries & De Vries antikváriumot a szingapúri 2077AI nevű cég kereste meg: egy Nataly nevű munkatárs levélben, közel háromezer tételes kívánságlistával jelentkezett, „többnyelvű könyvgyűjtési projektre” hivatkozva. Német eladók a kanadai Zoom Books hajnali, egymástól teljesen független szakkönyvekre leadott ömlesztett rendeléseiről számoltak be, és hasonló megkeresésekről érkeztek hírek Svájcból és Spanyolországból is. A kereskedők egybehangzóan mondják: ezek a rendelések se gyűjtői, se viszonteladói logikát nem követnek. Hogy a kötetek végül hol végzik, azt viszont bizonyítani továbbra sem tudja senki, a vevők és közvetítőik épp az anonimitást árulják.
Pedig nem kellene széttépni egyetlen könyvet sem
A legbosszantóbb az egészben, hogy a technológia rég létezik a kíméletes megoldáshoz. A V-alakú bölcsőben dolgozó könyvszkennerek a kötet megbontása nélkül, kímélve digitalizálnak, a könyvtárak és archívumok évtizedek óta így mentik az állományaikat. A lapozást ma már robotkar vagy vákuumos lapozórendszer is elvégzi, emberi kéz és gerincvágás nélkül. Egy antik kötet így sértetlenül kerülhetne vissza a polcra, miközben a tartalma ugyanúgy megtanulható.
Akkor miért a hidraulikus kés? Mondjuk ki őszintén: a pénz és a tempó miatt. A szétvágott lapokat adagolós nagyüzemi szkenner falja, a kíméletes szkennelés lassabb és drágább — milliós tételnél ez dollármilliókban mérhető különbség. A könyv sorsa itt nem gonoszságon múlik, hanem egy Excel-táblán. Ettől viszont nem lesz kevésbé fájdalmas, és jogos a kérdés, hogy egy iparág, amely dollármilliárdokat költ számítási kapacitásra, tényleg a szkennelésen akar-e spórolni. Egy „digitalizálj, ne darálj” iparági norma — vagy legalább a példányok könyvtári, jótékonysági visszaforgatása — nem tűnik teljesíthetetlen elvárásnak.
És a magyar könyvek?
Jó hírünk van: a magyar kötetekért egyelőre aligha tolonganak a szkennersorok — kis nyelv, kis tétel, a nagy modellek étvágya főleg az angol nyelvű anyagra irányul. A tanulság viszont ránk is érvényes, és fura módon még hízelgő is: a nyomtatott könyv a mesterséges intelligencia korában nem múzeumi tárgy, hanem a legkeresettebb minőségi nyersanyag. Amit szerző, szerkesztő és korrektor együtt csiszolt tisztára, az ma aranyat ér — szó szerint, tonnára mérve is.
Csak közben ne felejtsük el: a könyv nem csak adat. Tárgy is, örökség is. És az utolsó példányt nem lehet újra kinyomtatni, ha egyszer ledarálták.
A fenti történetben az AI-cégek legalább pénzt adtak a könyvekért. A folytatásban azokról lesz szó, akik ezt a lépést kihagyták: letöltöttek több millió kalózkönyvet, miközben nyilvánosan jogtiszta adathasználatot hangoztattak — aztán a bíróságon előkerültek a belső üzeneteik. Már megjelent a cikk folytatása a Helyesen magyarul oldalon.
Források
• Futurism: AI Companies Are Buying Antique Books... (2026. 07. 25.) — futurism.com/artificial-intelligence/ai-companies-destroying-rare-books
• 404 Media: AI Companies Are Buying Tons of Old Books... — 404media.co
• Washington Post: Anthropic „destructively” scanned millions of books... (2026. 01. 27.) — washingtonpost.com/technology/2026/01/27/anthropic-ai-scan-destroy-books/
• NL Times: holland ritkakönyv-kereskedők a tömeges felvásárlásokról, De Vries / 2077AI / Zoom Books (2026. 06. 25.) — nltimes.nl
• Bartz v. Anthropic — Alsup bíró fair use ítélete (2025. június), összefoglalók: jw.com, perkinscoie.com
A cikk forrásanyagainak felkutatásához és a képi megjelenítéshez mesterséges intelligenciát használtunk. A szöveget a szerkesztőségünk készítette.