Mostanában sokat kérdezitek tőlem: „Böbe, honnan tudom, hogy egy könyvet tényleg ember írt?" Jogos kérdés. És most, hogy az Európai Unió kiadta a mesterséges intelligenciával készült tartalmak jelöléséről szóló új szabályait, gondoltam, leülünk egy képzeletbeli kávé mellé, és elmesélem, mit jelent ez nekünk, olvasóknak és könyvkészítőknek.
Mi történt?
2026 augusztusától az EU-ban jelölni kell bizonyos AI-tartalmakat. A megtévesztően valóságosnak tűnő, gépileg készített képeket és videókat (ezek a hírhedt deepfake-ek), valamint azokat a közérdekű témákban írt szövegeket, amelyeket mesterséges intelligencia írt, és emberi szerkesztő nem nézett át. Készültek hozzá szép, egységes uniós ikonok is, olyasmi, mint az élelmiszereken az összetevőlista, csak épp a tartalmakra.
Ez jó irány. Örülök neki, tényleg.
De van egy csavar.
A szabályozás a dezinformáció ellen készült, nem a könyvekért. És itt jön a meglepetés: egy regényt, egy mesekönyvet gyakorlatilag nem kötelező megjelölni akkor sem, ha azt elejétől a végéig egy gép írta. Elég, ha valaki egyszer átfutja, ráírja a nevét mint felelős szerkesztő, és már mehet is a boltokba, mindenféle jelölés nélkül. Egy mesekönyvnél az egyik legfontosabb dolog, hogy a szóhasználata, a mondatok hosszúsága az adott korosztálynak érthető, megfelelő legyen — erre vajon hogyan figyel oda az AI? Arról nem is beszélve, hogy jól jöhet egy gyermekpszichológus lektorálása is. Ez teljes egészében elmarad az AI által generált „könyveknél", tehát lehet, hogy többet árt, mint használ. A nyomtatott könyvekről pedig a szabály szinte tudomást sem vesz: a digitális vízjel a nyomdában egyszerűen eltűnik.
Vagyis pont ott nem véd meg titeket ez a szabály, ahol mi élünk: a könyvespolcon.
És ami nekem a legjobban fáj: „ember alkotta" jelölés nem létezik. A gépit néha jelölni kell, az emberit azonban soha nem lehet hivatalosan kiemelni. Pedig szerintem pont az az érték, amiért egy könyvet a szívünkhöz szorítunk: hogy egy másik ember gondolta, érezte, küzdötte ki minden mondatát.
Mit ígérünk mi?
A HM Könyveknél nem várunk a jogszabályra, magunknak szigorúbb mércét állítunk, mint amit bárki előír. Nálunk a könyveket emberek írják. Szerzők, akiknek nevük, arcuk, történetük van, akikkel találkozhattok dedikáláson, fesztiválon. Ha pedig bármikor, bármelyik kiadványunknál technológiai segítséget használunk — mondjuk egy borító grafikai munkájánál —, azt őszintén elmondjuk, ott, a kolofonban, feketén-fehéren. Nem azért, mert kötelező. Hanem mert nálatok, olvasóknál csak egy dolog drágább mindennél: a bizalom.
A törvény a minimumot szabja meg, mi azonban a maximumra törekszünk, mert a történetek embertől emberig érnek igazán. És még az is lehet, hogy kitalálunk egy „ember által készített", minőségi könyveket garantáló emblémát.
Ha kérdésed van, írj bátran. Én itt vagyok, és ígérem, ezt a cikket is én írtam. 🙂
— Böbe · HM Könyvek