Tihany-Hódi Kata

Szakfordító vagyok, angoltanár és
meseterapeuta. Így vagy úgy, de mindegyik hivatásomban a kommunikáción van a
hangsúly, ez az, amiben hiszek, legyen szó ovisokról, kamaszokról vagy épp felnőttekről.

Ebből a felismerésből született a
saját beszélgetős mesekönyvem, a Pipacsos mesék is, és közel 200 meseterápiás
foglalkozás után biztosan állítom, hogy nincs a világon olyan téma, amiről ne
lehetne beszélgetni a gyerekekkel.

Meggyőződésem, hogy a gyerekek
érzelmi biztonságához elengedhetetlen a szülőkkel való nyílt kommunikáció, az a
fajta mély beszélgetés, amikor bármit meg lehet kérdeni, és ki lehet mondani.

Mégis, amikor beszélgetni
próbálunk a gyerekeinkkel, gyakran falakba ütközünk. Ezeket a falakat nem lehet
se erővel lebontani, se könyörgéssel. Van viszont egy csodaszer, ami segít
felhozni a legnehezebb témákat is, szavakba önti a rossz és a jó érzéseket
egyaránt, és úgy mutat utat, hogy közben még jól is szórakozunk!

A mese képes minderre.

A beszélgetéseket gyakran nehéz
elkezdeni, de meséket sokkal könnyebb: „Egyszer volt, hol nem volt…” A Pipacsos
mesék történetei a barátkozás, beilleszkedés nehézségeit járják körbe, csupa
olyan témát, amelyek megjelenhetnek egy kisgyerek életében a közösségbe
kerüléskor, és amelyekről annyira fontos lenne beszélni!

Mégis hogyan kell barátkozni?
Baj, ha én nem olyan vagyok, mint a többiek? Hogyan találhatunk rá a saját
hangunkra?

És tudjátok, mi a legizgalmasabb
a mesékben?

Hogy sosem érnek véget az utolsó
mondattal. Minden gyerek fejében kicsit máshogyan ragad meg, máshová kerül a
fókusz, mindenki más üzenetet visz magával. Pont azt, amire a saját életében a
leginkább szüksége van.

Kívánom, hogy minden gyerek
találjon a meséimben igaz barátokra!